Olvass tovább...
Hamupipőke meséje valójában az ókori Egyiptomból származik, és egy valós személy ihlette.
Mindenki jól ismeri Hamupipőke történetét, hiszen az elmúlt évtizedekben számos feldolgozást kapott már, köztük is a leghíresebb az 1950-ben bemutatott Disney-adaptáció, ami Charles Perrault francia író műve alapján készült. Ha utánaolvasunk a Hamupipőke-mese eredetének, nagyon sok érdekességet találhatunk, például, hogy Perrault változata Hamupipőke, avagy a kis üvegcipellő címmel jelent meg a Lúdanyó meséi című, 1967-es mesegyűjteményben, mégis a 20. század közepéig ismertebb volt a Grimm-testvérek változata, ami a Gyermek- és családi mesék című gyűjteményükbe került bele 1812-ben.
Mivel azonban a Grimm-testvérek verziója olyan elemeket tartalmaz, amik semmiképpen sem valók gyerekeknek (gondoljunk csak arra, hogy a mostohanővérek késsel vágják le azokat a testrészeiket, amik nem mennek bele a cipellőbe), Walt Disney a francia változathoz nyúlt vissza, amiről mindenki azt hiszi, hogy az az eredeti mese; pedig már 16. századi német fametszet is azt bizonyítja, hogy Hamupipőke meséje jóval régebbi mindkét említett verziónál.
(Hamupipőke figurája egy 1514-es német fametszeten. Fotó: Profimedia)
Egyébként már emiatt sem lehetséges, hogy Hamupipőke üvegcipőt viselt volna a bálon, valójában a franciák miatt ismeri mindenki rosszul a mesének ezt a részét. Ugyanis amikor megtalálták Perrault gyűjteményében a mesét, és átírták a mai nyelvezetre, egy félrefordítás miatt került bele az üvegcipellő. Üvegcipő eredetileg soha nem szerepelt a mesében, még amikor a Grimm-testvérek átvették és átalakították, ők sem írták bele, helyette más anyagból készült Hamupipőke cipője:
„A zokogó Hamupipőke mellett ekkor megjelent a fehér madár és egy fehér színű, ezüsttel díszített selyemruhát, illetve egy aranyból készült cipellőt adott a leánynak. (...) A harmadik este is hasonlóképp telt el. Ám akkor este a királyfi megparancsolta a szolgáinak, hogy kenjék be a lépcső egyik fokát szurokkal, így Hamupipőke egyik aranycipője beleragadt”.
De hogy tudtak a franciák félrefordítani egy francia mesét? Perrault változatában Hamupipőke egy úgynevezett 'vair', vagyis mókusprém cipőt visel, de ezt összekeverték a franciák a 'verre' kifejezéssel, ami az üveget jelenti. Tehát Hamupipőke eredetileg egy mókusbőrcipőben ment a bálba, de nyilván ez nem mutatott jól egy olyan mesében, amiben a főszereplő meg akarja hódítani egy nemes szívét, így aztán nem kizárt, hogy némi szándékosság is volt a félrefordítás mögött, hiszen írásmódjukban eltérő, de kiejtésében nincs nagy különbség a két szó között.
Olvass tovább...
Az érdekességeknek pedig még messze nincs itt vége. Mint minden mese, a Hamupipőke is nagyon-nagyon hosszú fejlődéstörténetet tudhat magáénak. Többszáz változata ismert a világon, ezek közül a legrégebbiek az ókorból származnak, hiszen Egyiptomban és Rómában is volt már ilyen mese, de még a 9. századi Kínának, és az észak-amerikai indiánoknak is megvolt a maguk korai verziója. Nyilván Perrault is ezek valamelyikéből merítette a sajátját, hiszen mindegyik verziónak ugyanaz a központi eleme: van egy nemes ifjú szerelmében reménykedő bátor és erkölcsös leány, aki páratlan szerencséje útján elnyeri a vágyott ifjú szívét.
Több, mint 2000 éve született az ókori verzió, amit Sztrabón jegyzett le először i. e. 100 körül. Ez a verzió úgy szól, hogy élt egyszer egy görög lány, Rhodophis, aki egészen addig élt a hazájában, amíg kalózok el nem rabolták, és el nem adták rabszolgának Egyiptomban. A lány hófehér bőrével, rózsás arcával, aranyfürtjeivel és zöld szemeivel különbözött rabszolgatársnőitől; nemsokára ki is emelték a cselédek közül, hogy a férfiakat szórakoztassa.
(Festői ábrázolás az 1630-as olasz Hamupipőkéből, A tündér hercege című meséből. Fotó: Profimedia)
Az örömöket nyújtó házban aztán ellenségeket talált. Hogy minél nyúzottabb legyen, rábíztak minden házi munkát. Társnőire mosott, főzött, takarított. Így akkor sem ért rá, mikor a fáraó elhívta egy nagy ünnepségre a lányokat. Miután minden dolgával végzett, Rhodophis - aki szoros kapcsolatot ápolt az állatokkal - a Nílus partjához ment kedves vízilovához, hogy pihenjen. A víziló énekével elaltatta, miközben lábára egy piros szandált varázsolt, aminek fél párjáért Zeusz parancsára egy sas leszállt, hogy azt a fáraó ölébe ejtse. Az égből pottyant cipőt Egyiptom ura isteni jelnek vélte. Addig kutatott, amíg meg nem találta a szandál gazdáját, akit feleségül is vett.
Egyes források szerint ez a Rhodophis valós személy volt, de nem az lett a sorsa, mint Sztrabón írásában. Az igaz, hogy rabszolga volt és később magasabb pozícióba jutott - táncosnőként szórakoztatta a férfiakat -, de nem lett a fáraó felesége. Egy mecénás figyelt fel rá, de ő sem vette el.
(forrás: Mirage Magazin)